Írhatnék róla regényeket, hogyan született meg a kicsi lányunk, de félek túl sok közhelyet, és elcsépelt szót használnék, úgyhogy rövidre fogom.2009 május 15.-én rendeztük a szobáját, elég sokat pakolásztam én is, de ki bírná megállni.Ekkor már 38 hetes pár napos voltam, említést is tettem rá a páromnak, hogy ha most nem szülök meg akkor soha.(már rég fel voltam rá készülve, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor menni kell….)
Hajnali 3-4 körül elmentem wc-re, nem volt nagyon fájásom, de úgy éreztem, jól esne egy zuhany.Ezek után ledőltem az ágyba, pár percre rá éreztem, hogy szivárog valami, mint kiderült a magzatvíz indult útjának.Szóltam Gabinak, hogy átszaladok anyumhoz (egymás mellett lakunk) mert ez tuti magzatvíz, megkérdezem tőle is. Ő annyit felelt csak: "oké, de vigyél kulcsot" (ebből természetesen gondoltam, hogy egyáltalán nem fogta fel, miről beszélek neki) Miután visszajöttem még kétszer szóltam, aztán megértette, hogy tényleg eljött az idő és mehetünk szülni. Teljes mértékben higgadtan álltam a szüléshez a kezdetektől. Eszembe se jutott félni. Elindultunk hát az uzsokiba. A kocsiban 2perces fájásaim voltak és ez már a szülésig így is maradt, csak erősödtek. A vajúdás tényleg szörnyű volt. Nehezítette, hogy a CTG elég sokáig rám volt kötve és feküdni kellett. Ahogy beért az orvosom,(akinek ezermillió hála mindenért) első kérdésem az volt felé, hogy kaphatok-e EDÁT? És mikor?! Nem érdekelt hány ezer forint az érzéstelenítés csak ne érezzek semmit. Intézkedett is. Felhívta a hölgyet, 10re ért volna oda. Volna-volna, ugyanis nem került már rá sor, mert felgyorsultak az események és hirtelen mindenki kapkodni kezdett. Délutánra vagy estére várták, hogy megszülök, ugyanis nagyon lassan tágultam. Aztán 20perc alatt eltűnt minden. A minden alatt a méhszájamat értem persze.Megindult egyből a szülés. Nem bánom, hogy nem jutottam el az EDÁig. Lassabb lett volna. Nekem pedig már mindegy volt csak múljon el a fájdalom. Egyedül voltam a szülőszobán, nekem így volt jobb. Csak a babára akartam összpontosítani és féltem, ha más is bent lenne, akkor nem tudnék. Így azonban sikerült, hiszen összesen 4-5óra vajúdás után megszületett szemünk fénye, Balázs Boróka, 3650grammal és 58 centivel 9óra 55perckor. A kisasszony már nagyon nem fért el, úgyhogy eléggé belehúzott és egy szép méhnyakrepedést hátra hagyva nekem távozott is. Egyből a hasamra tették. Leírni nem lehet ezt az érzést. Hamar összevarrtak és beengedték hozzánk apukát is, két kerek órára, amíg megfigyeltek.
Azt hiszem bátran állíthatom, életünk legszebb pillanatait abban a két kerek órában éltük át.Már hármasban.Ezek a pillanatok soha nem vesznek el.
Csakis újabbak társulnak hozzá, hála neki.
