A kórházban nem sokan jöhettek látogatni. Nekem elég kényelmetlen volt kimászni mindig a folyosóra Boróval. De azért nem ez volt a fő ok. Nem szerettük volna mutogatni őt az elején. Van, aki megértette, van aki nem. Ilyenkor kezdik el az emberek mondogatni, hogy " én így csináltam”, " hozzám már jöttek az első héten „, " miért félti? " .. és a társai.Nem erről van szó. Bár nem hiszem, hogy meg kéne magyaráznunk miért is döntöttünk így. Mivel én vagyok az anyja, jogomban áll nekem és az apjának dönteni erről a kérdésről. Mi tudtuk, hogy a babának így a jobb. Meg persze nekünk is. Neki az a dolga, hogy egyen, aludjon, pihengessen, nézelődjön. Van egy bizonyos napirendje is, amit ő maga alakított ki és az első hetekben ez nagyon fontos, hogy később több programot lehessen szervezni mellette. Nem akartuk, hogy belezavarjon ebbe bárki is. Szóval. Nagyszülők természetesen jöttek a kórházba is. Megcsodálták. Az első unoka mindkét oldalról. Édesanyám és a párom édesanyja is nagy nagy örömmel fogta a kezében. Már születésekor is volt mit fogni rajta. Ők voltak, akik az első hetekben is folyamatosan jöttek, " látogatták ". Aztán a napokban mostmár a dédnagyszülők is látták, de egyelőre csak az egyik oldalról. (Az én mamám messzebb lakik, de már ő is nagyon várja.) Nagyon örültek, hogy kislány született végre a családba. Szóval, Boróka megkapta első ajándékát dédnagyszüleitől, amit később, ha picit nagyobb lesz, biztosan nagyon fog értékelni. Persze itt nálunk már az egész lakás Boróka "játékaival" van tele, de az mégis más azért. Párom szülei is vettek neki kiságyat, hogyha ott vagyunk, akár alszunk, legyen neki ott is külön helye. Az én szüleimnek erre nincs szüksége, hiszen egymás mellett lakunk. Nagyon gyorsan telnek a hetek.. Sokan mások is igényt tartanak arra, hogy lássák a kicsi lányunkat. Úgyhogy a közeljövőben megismerkedik sok új arcocskával. Most már ő is csodálja az embereket. Jól megnéz mindenkit.
Így már több értelme van annak is, hogy jöjjenek hozzánk, akár mi menjünk vele.
