Az első hónap talán mindenkinek a legnehezebb. Hiszen még nem ismeri fel a különböző sírásokat. Vajon épp mi baja lehet. Ebben az időszakban gondolkodik el mindenki a legtöbbet azon, hogy vajon eleget eszik? eleget hízik? eleget van fent? jól fejlődik? biztosan azért sír, mert épp pisis a pelus? vagy netán fáj a hasa? vagy bármi más ehhez hasonlók. Persze mindez a 2-3 hét után biztosan elmúlik. Hiszen látjuk rajta, hogy ha elégedett, látjuk ha baja van, egy szóval kiismerjük őket, így sokkal könnyebb kezelni minden bajukat. Nekem is viszonylag hamar sikerült mindent megkülönböztetnem. Ha bármi kérdésem lett volna, akkor bizony a védőnénitől érdeklődhettem, vagy akár a gyerekorvostól. Az első hónapban velük hetente kell találkozni. Tulajdonképpen nem volt olyan lényeges kérdésem soha. Rájöttem hamar, hogy jobb, ha magamra hallgatok, mert én tudom mi a jó az én gyerekemnek. Ők csak a szakkönyvekből idéznek. És mint tudjuk a csecsemők nem olvassák a szakkönyveket. Nem törvényszerű, hogy az én babám is annyit fog enni, mint a másik. Hiába van leírva, hogy kilogrammonként 150ml-t kell enniük. Ha ő épp kevesebbet vagy akár többet akar, akkor annyit fog enni. A védőnőtől és az orvostól pedig ne várjuk el, hogy egy véleményen legyenek. Igazából még arra sem adtak ugyan olyan választ, hogy mit adjak a babára, ha kiviszem, vagy épp itthon vagyunk. Sőt, amit általában mondtak az sosem volt jó. Mióta magamra hallgatok az ilyen fajta kérdésekben, azóta nem fordul elő, hogy túl öltöztetem például. Neki is melege van 30 fokban. Minek rá rugdalózó? Csak azért mert pár hetes felesleges. Persze ne érje úgy szél. Legyen rajta kis vékony sapka meg zokni. De nem kell eltúlozni. Tudom tudom az elején mindenki képes rá. Főleg az első babánál. Ezt is csak az érti meg, akinek már van gyereke. Én is, persze, mint más, eltúloztam először. ( Már nem :) )
Az első hónap végére Boróka elérte a 4540grammot. Ami nagyon szép gyarapodást jelent. Az első két hétben ki ment belőle a sárgaság is. Elkezdett sokkal kevesebbet aludni is ez által. A bőre pedig nagyon szép lett. Már egyáltalán nem látszanak a szülés nyomai. Egyre jobban figyel, mosolyog, de még nem tudatosan. Az első tudatos mosolya is biztosan a cicire lesz. Ugyanis nagy cici függő. "Komfort cicis" szépen kifejezve. Nem szeret egyedül elaludni, csak ha ölben van. Utána pedig úgy kell lecsempészni. Igen ez problémát is jelenthetne. Mondták is sokan, hogy ne kényeztessük el stb.. de mégis csak a MI gyerekünk. Ha el akarjuk kényeztetni, el is fogjuk. Én nem hiszek abban, hogy ne lehetne leszoktatni később erről. Majd ha úgy érzem, hogy már sok, akkor majd találok erre is megoldást. De nincs szívem megfosztani ettől. Hiszen 9 hónapig bennem volt, velem együtt. Nem meglepő, hogy ragaszkodik hozzám most is. Nem tudnám, és persze nem is akarom elvenni tőle ezt a megnyugtató érzést, amit én nyújtok neki. Egyébként az édesapján is szeret aludni. A szívére teszi a kis fejét, és már durmol is. Ha napközben is nagyon kézben szeretne lenni, de nekem más dolgom lenne, akkor még mindig bevethetem a hordozókendőt! Igaz nagy melegben már kényelmetlen, de amúgy szuper találmány. Szundít benne jókat. Van kengurunk is. Baby björn újszülött hordozó. Ez még a nagy melegben is alkalmazható. Ebben is elszundít simán, csak úgy, mint mikor megyünk valahova, és autósülésbe tesszük. Egyedül a babakocsival vagyok gondban. Valahogy nem szimpatizálok vele. Olyan rosszak sok helyen az utak. Talán majd később kipróbálom ezt is. De egyelőre még nem. Itthon az udvaron már tologattam benne. Nem nyerte el a tetszését annyira. Majd próbálkozom vele később is, mert azért nem akarom mindenhova kenguruval vinni. Hiába egyszerűbb a közlekedés sokkal. Na ezt majd meglátjuk..
A cumit nem szereti. Próbálom mindig a szájába adni pedig. Jobb szeretném, ha inkább a cumit szopogatná mintsem az ujját találná meg. De egyelőre nem jártam sok sikerrel. Szép messzire tudja azonban már köpni.
Hihetetlen még mindig számunkra, hogy ez a kis tündérbogár milyen ütemben fejlődik. Egyik napról a másikra látványos a fejlődés. Emelgeti a fejét is szépen. Amikor először megemelte még maga is úgy meglepődött, hogy csendben is maradt és csak nézett. Aztán alig tudta letenni. Akkor meg az volt a baj persze. Már nagyon várom az első tudatos mosolyát. Tudom, hogy a 6. hét a nagy vízválasztó náluk. Bízom benne, hogy engem lep meg először a nagy mosollyal. Nagy eséllyel indulok rá, mégis csak az anyja vagyok :)
