No Kedves Boro,
Akkor szeretném, hogy tudd, mi mennyire vártunk is téged, és én miket éltem át, ez persze nem azt jelenti, hogy anyudnál jobban le tudom írni, milyen is volt megérkezésed, de egy másik szemszögből is érdemes megnézni, hogy is volt ez kéremszépen :)
Egen, téged, jó ideje tudtam, hogy kislány leszel, de azt igazán nem is sejtettem, hogy milyen lesz az a nap és hogy elég erős leszek arra a napra, elég felnőtt, de ezzel semmi gond nem volt, ez valahogy ki van találva, vagy csak én voltam (vagyok) ilyen, hogy aznap mikor bementünk hajnalba a kórházba, akkor minden megváltozott, anyud nagyon ügyes volt, amilyen fegyelmezett és erős volt, ez valahogy nekem is erőt adott arra, hogy kitartsak, néha-néha szemembe szökött egy könnycsepp, főleg mikor kinéztem az ablakon és próbáltam felfogni, mi milyen picik is vagyunk, de most egy kisebb csoda, az élet egy csodáját fogjuk átélni, legalábbis, itt egy nagy fordulat lesz, nem egy érettségi, nem egy házvásárlás, nem egy jó pillanat átélése, nem egy buli, nem egy születésnapunk, nem, itt a kislányunk megszületése, születésnapja lett, május 16-a, minden évben egy fontos emlékezetes nap lesz. Szerintem én arra fogok emlékezni, mikor bemehettem hozzátok a születésed után. Te és anyud már ott voltatok, a megfigyelőben, és ott egy családdá váltunk, egy pillanat műve alatt. Megszűnt az idő és a tér, ahogy Huxley, "...rengeteg van belőle...", a tér pedig valahogy elvesztette elsődlegességét, mert bármi történhetett volna, mi ott egy teljesen más ok miatt egymásra figyeltünk, és már-már alig tudtunk megszólalni. Átéltük a csodát, próbáltunk minden pillanatban rád figyelni, de „In medias res”, eléggé belecsaptam a közepébe. Kezdjük kicsit hamarabbról, hogy összeálljon az a bizonyos kép.
Már a 3D-s ultrahangon is azt állították, 80% kislány, ahogy múltak a hetek, mert a babák 40 hét körül születnek meg, úgy változott sok minden. Anyud a nevekkel való harca, illetve közös harcunk, mert egyszer csak az eldöntött fiú nevet, le kellett cserélni egy lányra, ami persze volt, de akkor már az nem tetszett mindenkinek(anyunak;)). Egyszerűt és nem nagyon becézhetőt kerestünk. Volt egy 10-es lista, aztán 5, ebből lett 3. Ez a 3 mind nagyszerű volt, még a munkahelyemre is felírtam mind a 3-at családnévvel egymás alá, hogy majd úgy tudni fogom melyik az-az 1. Aztán egyik reggel azzal vártam anyukádat, hogy kiírtam neki, "Balázs Boróka ?!" így valahogy, ő ezt úgy értelmezte, hogy kérdem is, meg mondom is, de ez a felhúzott szemöldökű, kérdés, amire csak igen
_a válasz_, így lett ez a szép név.
Aztán kb. születésed előtt a szobád még nagyon nem állt sehogy, a terveket tudtuk, a bútoraid is megvoltak, bepakolva a nappaliba. (ide jegyezném meg az én születésemkor ami 81 januárjában volt, még 80 decemberében a te Balázs nagymamád és nagypapád festettek és tapétáztak, aztán mikor megszülettem már a tiszta új lakásba érkeztem) Szóval ez valahogy Balázs szokás kicsit, de majd meglátod miért is írom ezt így:) Aztán csak elkezdődött, falak lettek, ki lett festve, én persze melóztam, anyukád aggódott, hogy kész legyünk a Kovalik nagymamád és nagypapád pedig rengeteget segítettek, nem volt 7végénk, se 7köznapjaink. Ha a munkának vége volt, itthon miden nap, anyukád irányítása alatt tettük amit kellett. Az utolsó héten már igazán el voltunk fáradva, én főleg esténként lefekvés előtt, a Faktum bútor összeszerelésétől 0-áztam le magam és felesleges energiáimat. Aztán pénteken, 2009. május 15-én szabadnapot kivéve be kellett fejezni mindent, úgy hogy már a 38-adik hétnél, lépcső is kész volt, tudtunk közlekedni, előtte csak a fém vázon, de anyukád se volt szívbajos, ő is 1szer a kereten felment és lejött, mert látni akarta a szobádat. Szóval péntek volt, és mindent össze kellett szerelni, addig nem lehetett aludni, a gyerek ruhákat anyud pakolta, válogatta, mi pedig a bútorokat, aztán 11 fele pizzáztunk egy jót, és a következő mondat hagyta el anyukád száját: "ha most nem szülöm meg, akkor túl fogom hordani", de f1 v f2 fele lehetett ez, én már egy légkalapácsra is tudtam volna aludni. Lent a nappaliban aludtunk, jó is volt, amikor f4 fele ébresztettek, nem nagyon tudtam mit kell csinálni, nem volt haditerv ilyen esetre a fejemben, csak az hogy akkor irány a kórház. Megérkeztünk, felvettek titeket, és mondták, hogy csak délután lesz tényleg érkezés, Tünde nagymama is jött. Féltette nagyon a kis lányát. Várakoztunk,majd azzal jött ki az egyik nővér, 9:55kor megszületett, de hogy fiú v lány nem tudja, Ő volt az ügyeletes, aki éjszaka felvett titeket. Aztán jött Halász doki, gratulálni, az újonsült-frissenizgult-sziklaszilárd kiállású apukának: Balázs Boróka 9:55perckor, 58centivel és 3650grammal megszületett, anyukája és a baba is egészséges, mindenki kimerült, de egy kb. óra múlva már be tudtam menni hozzátok...
...és így történt, hogy kis család lettünk...
Írhatnék róla regényeket, hogyan született meg a kicsi lányunk, de félek túl sok közhelyet, és elcsépelt szót használnék, úgyhogy rövidre fogom.